Love Story – P. Fehér Noémi írása

LOVE STORY

I.

            – Már a harmadik ütemet rontja el a csellós. – Csergőpataki Fiona, vagyis Fini, felvonta a szemöldökét és elnyomott egy sóhajt. Próbált nem odanézni az izzadó, fiatal lányra, akinek ez volt az első nagyobb nyilvános fellépése és szemmel láthatólag izgult. A zenekar szerencséjére a bálon – a Folyóünnep utolsó estéjén – a díszes udvari nép és a nemesi meghívottak közül már sokan felöntöttek a garatra és senkit sem zavart a vonósnégyes ügyetlenkedése.

– Ha Roan itt volna – gondolta tovább Fini –, ő biztosan nem hagyná szó nélkül. Körülnézett és keresett egy magas, szőke fejet és egy gyönyörű arcot. Az elmúlt két bálon Roan kötelességtudón megtáncoltatta őt. Fini reménykedett, hogy megjelenik ma is.

Nem volt könnyű helyzetben az udvarban. Tisztában volt azzal, hogy állandó pletyka kíséri, mert még mindig téma Kartal herceggel felbontott (de előtte elhált) jegyessége. Aztán Rianna (régi barátja, Kartal herceg új menyasszonya) megkérte közvetlenül őt a királynőtől, bátyja, Szépvölgyi Roan számára feleségül. Az eljegyzést azóta (több mint egy éve) sem hirdették ki nyilvánosan.

Fini elmúlt húsz éves és kizárólag státusza, mint az özvegy királyné udvarhölgye és Belladonna királyné barátsága miatt maradhatott az udvarban. Nevelőapja és nevelőanyja – a Csergőpataki köznemesi család tagjai – nem is titkolták előtte, hogy terhet jelent számukra mikor nem váltotta be a hozzá fűzött reményeiket és elvesztette Kartal herceg szerelmét.

Jelenleg pedig egy ősi nemes családból származó, de nem túl tehetős gróf nem hivatalos és mindenki számra nyilvánvalóan nem kívánt jegyese, ami megakadályozta a többi fiatalembert abban, hogy hivatalosan udvaroljon neki. Így fordulhatott elő az a helyzet, hogy Fini, aki elismerten Vulkántorok egyik leggyönyörűbb leánya, egyre gyakrabban árult petrezselymet a bálokon.

Fini lenézett az átalakított, gyöngyökkel kivarrt báli ruhájára. Ez a harmadik évad, hogy hordja, de kifogástalan állapotban van (Szépvölgyi termék) és Belladonna királyné kölcsönékszerei sem mutatták meg, hogy jelentős pénzügyi nehézséggel küszködik. Az özvegy királyné udvarhölgyeként havi apanázst kapott, aminek fedezni kéne a báli ruhákat, cipőket, kiegészítőket. Fini ezt a pénzt a nevelőapjának adta minden hónapban, csakhogy eltűrjék a házban a jelenlétét.

Csörömpölés vonta el a figyelmét, mert az egyik borszökőkút, melyet egy, a bálon jelenlévő szipoly udvarhölgy mágiával üzemeltetett, (igen, Vulkántorokban a mindennapi élet része a mágia) hirtelen a szélrózsa összes irányába kezdett spriccelni, jelentős riadalmat váltott ki a táncoló hölgyek körében. Pár perc múlva, a szökőkút ismét a megszokott módon csordogált és Fini elkapta Belladonna pillantását. Az új királyné kedvesen bólintott felé majd megérintette férje, Erdon király karját és a fülébe súgott. A király lekísérte szeretett, de nagyon terhes feleségét a táncparkettről, majd elindult Fini felé, hogy felkérje őt egy táncra. A lány hálásan nézett a királynéra, aki fáradtan hunyta le a szemét. – Ez az ikerterhesség nagyon megviseli – aggódott érte Fini.

Erdon király a tánc után valóban visszavonult a királynéval, Finit meg felkérte táncolni néhány alacsonyabb rangú udvaronc. A lány már nem élvezte ezeket a táncokat. A bálnak hivatalosan vége volt és Roan nem jött el. Fini bele sem mert gondolni, hol lehet. Reggel úgyis elsőként fogja hallani a cselédektől a pletykákat. Újabb hírek Roan és Delon kalandjairól. A két jó barát majd minden héten újabb bordélyházat látogatott meg, ahol több hölgyet megosztottak egymás között, majd bezárkóztak kettesben hajnalig. És a bónusz? Ezekért a kiruccanásokért még a mádámok fizettek nekik, hiszen az a ház, ahol megjelentek valósággal vonzotta aznapra a látogatókat.

Fini sóhajtott és elindult a tömegen át, hogy segítsen Belladonnának, mikor egy izmos mellkasnak ütközött. Felnézett.

 Egy kopasz, fekete-arany elegáns kabátban lévő, harminc év körüli, markáns arcvonású férfi nézett le rá. A lány tekintete az Aranyhomoki címerre esett és tudatosult benne, hogy akinek nekiütközött, ő az Aranyhomoki család jelenlegi feje, Erdon király volt testőre és a mostani hadügyminiszter, Aranyhomoki Udin.

– Jól van kisasszony? – kérdezte Udin komolyan.

A hangjától Fini gerincén borzongás futott végig.  – Igen.- felelte és udvariasan meghajolt. – Üdvözlöm gróf úr. – Tette hozzá kacéran és meglebbentette legyezőjét is.

Udin csak bólintott feléje és továbbhaladt szó nélkül. Fini mélyet lélegzett a férfi fás-fűszeres illatából, mikor elhaladt mellette. Ez az illat emlékeztette őt arra, amit nélkülözni kénytelen. Igen, a teste határozattan reagált egy férfi közelségére és nem először gondolt arra, hogy szeretőt kéne találnia. Ami visszatartotta, az a pletyka volt, mely szerint meg nem nevezett helyeken, igen magas összegekben kötöttek fogadásokat arra, hogy ki lesz Kartal herceg után a második szeretője. – Mintha ez egy verseny lenne – gondolta fanyarul Fini és visszanézett a táncoló tömegre.

Éjfél régen elmúlt és a báli forgatag teljes erőbedobással táncolt még mindig. Lira miniszterelnök asszony és magas rangú szipoly udvarhölgyei igencsak elemében voltak és jókedvtől zúgott az egész palota. Fini is felkacagott, ahogy az udvarmester vért izzadva próbálta a kapatos társaságot beállítani egy tradicionális palotás zárótánchoz.

Fini nevetése elhalt, testét pedig melegség töltötte el, mikor pillantása találkozott egy barna szempárral, amely elgondolkodva pihent meg rajta.

Aztán a pillanat elmúlt, Udin elfordult tőle és egy másik nemesi családból származó fiatal férfival kezdett beszélgetésbe.

II.

            Két hét telt el a Folyóünnepet lezáró nagy bál óta. Lassan tavaszodott és Vulkántorok díszbe öltözött. Fini nem is emlékezett arra, hogy ennyire gyönyörű lehet a város, mikor a reggeli nap sugarai végigcsókolták a házakat és a fák, virágok bontogatták a szirmaikat. Gyerekkorában és pár évvel ezelőttig a tavasz nem volt jelentős változás a télhez képest, hiszen mindig sűrű köd borította a tájat.

Az udvar lassan költözködni kezdett a nyári rezidencia felé, ami a fővárostól 2 órányi lovaglásra található gyönyörű kastély volt. Fini imádta a nyári kastélyt, bár őszintén szólva az egész palotai létet nagyon szerette, még a pakolás, a tervezés, a hosszú teadélutánok és az állandó látogatók hada sem rémisztette. Itt egyszerűen nem lehetett unatkozni.

A téma, ami pár napja lázban tartja az udvart: a késő tavaszi vásár és lóverseny.

Vulkántorok lakosságát nagyon megviselte a tíz évig tartó háború, az ínség és a másfél éve történt belső harc, mely során a régi királyt elnyelte a tenger. A gazdaság fellendítése érdekében Erdon király ösztönözte a vásárok tartását, melyet különböző programokkal dobott fel, hogy minél több érdeklődőt tudjon vonzani.

Ezen a lóversenyen például nők és férfiak is egyenlő eséllyel indulhattak (hála Lira miniszterelnök asszony közbenjárásának), továbbá tilos volt mágiát használni, mely szabály betartását mágusfelügyelők fogják vigyázni. A versenyen kizárólag a lovak gyorsasága és a zsoké ügyessége fog dönteni. A verseny után kezdődik egy háromnapos vásár, melynek előkészületei már most nagy erőkkel folytak. Rengeteg látogató érkezett hát a királyi palotába, hogy a részletekről tárgyaljon akár egész nap.

Erdon király egy idő után elunta ezeket a tanácskozásokat és mivel hiányzott neki a felesége, a késő délutáni megbeszéléseket nemes egyszerűséggel áttette a kertbe, a nők teadélutánjainak helyszínére. Nagyon vidám látvány volt, mikor a miniszterek és a szervezők próbáltak egyességre jutni az asztal alatt bújócskázó királyi gyerekek és a teájukat komótosan kortyolgató idősebb udvarhölgyek mellett. Ám senki sem panaszkodott, mert a finom teák mellett itt mindig bőséges hidegtálakat is felszolgáltak. A nevezhető lovak fajtái, életkora, az indulási sorrend és a versenydíj megvitatása is elég békésen zajlott a libacomb és a vajas aprósütemény majszolása közben.

Udin is rendszeresen részt vett az egyeztetéseken, hiszen mint az ország leggazdagabb családjának a feje, kiterjedt istállója is volt, több lovát is nevezni akarta. Fini lopva nézte őt és örült, mikor a férfi nevetett. Elismerte magában, hogy tetszik neki a férfi, nemcsak a termete, az arca, a mosolya, hanem a…

– Roan indulni fog a versenyen? – kérdezte Belladonna királyné és ezzel megszakította Fini gondolatait.

– Oh, nem, felséges királyné – válaszolt Fini – Roan gróf tegnap volt látogatóban nálam és elújságolta, hogy a nyári munkák miatt haza kell utaznia, csak ősszel tér majd vissza.

Erdon felhorkantott. Amit Fini nem mondott ki, hogy Delon Roannal tart, hivatalosan azért, hogy tanulmányozza a Gyilkosvölgy élő mágiáját. – Az is lehet, hogy ez igazából egy nászút – gondolta kicsit keserűen Fini.

Belladonna zavarba jött, Fini érezte, hogy elpirul. Hiába, az udvar belső köreiben mindenki tudta, hogy Roan csalja őt.

– Én személyesen is indulni fogok az egyik almásderesemmel – szólt közbe Udin, megtörve a kellemetlen csendet. – Tegnap végiglovagoltam a kijelölt pályát és biztos vagyok benne, hogy Fantomnak ez bőven szintidő alatt is sikerülni fog, tehát esélyes a fődíjra.

Fini mosolygott, imponált neki a férfi magabiztossága, pedig tudta, rengeteg jó lovat neveztek be, a győztes személye most még megjósolhatatlan. A királyné azonban nem volt ilyen kegyes.

– Ha, bárcsak megmutathatnám neked, hogy az én Smaragdomnak nincsen párja, kedves hadügyminiszter úr! – horkantott fel.

Erdon ekkor közbeszólt: – Terhes vagy drágám és megbeszéltük, hogy a szülésig már nem lovagolsz, legalábbis lovon nem!

Belladonna szeme összeszűkült, majd vállat vont.

– Márpedig a versenyt az én Smaragdom nyeri meg, de Finivel. Elhozod nekem a fődíjat ugye? – fordult a lányhoz.

Fini nevetését visszafojtva hajolt meg a királyné felé. – Mindenképpen megpróbálom, felség! Nagyon ügyes lovas vagyok.

Udin is elgondolkodva bólintott. – Királyné, a kihívás elfogadva. A verseny két hónap múlva lesz. Addig is, a fair play nevében megnyitom saját kastélyom parkját, amiben kialakítottam egy kisebb versenypályát is. Aki gyakorolni kíván, szívesen látom minden hétköznap hajnaltól délig.

Belladonna és Erdon is jóváhagyólag bólintottak. Fini nagyon izgatott lett, alig bírt ülve maradni arra gondolatra, hogy akár naponta találkozhat ezután Udinnal.

Az idő valósággal rohant. Fini minden másnap megjelent az Aranyhomoki családnak a főváros mellett lévő nyolchektáros kastélykertjében, Smaragddal, egy gyönyörű barna kancával, amely Belladonna kedvenc telivérje volt. Nagy örömmel lovagolt rajta a békés ősfás környezetben. A hely reggeli órákra már kissé zsúfolt lett, hisz Udin nagylelkűségének hamar hírre ment és mindenki eljött a főúri nemesektől kezdve a közönséges kalandorig. Sőt, Fini kissé meghökkenve vette észre, hogy a versenyre készülők között milyen sok nemes kisasszony található.

Ő maga úgy időzítette látogatásait, hogy lássa kora reggel Udint gyakorolni. Néhány udvarias szót mindig váltottak, sőt egyszer-egyszer még köröket is futottak, hogy próbálja tegyék lovaikat. Fini minden lovaglásra gondosan kiöltözött, haját bonyolult fonatokba csavarta, fűzőjét szinte egészségtelen módon meghúzatta, hogy délre már szinte szédelgett.

Történt egy nap, hogy mire a pályára ért, azt látta, hogy Udin a Mélytavi családból származó 16 éves Lilibeth-et segíti fel a lóra és együtt lovagolnak körbe a pályán.

– Ah! – hangzott fel mögötte Kata, a szolgálólányának megvető sóhaja.

– Mi történik itt, Kata? – kérdezte Fini.

– Ezen a héten a Mélytavi család Lilibeth-et küldte el, de a múlt héten az idősebbik lány, Viktória volt itt – pletykálkodott a cseléd. – De feleslegen erőlködnek. Úgy hallottam, hogy az Aranyhomoki család és az Ezüstparti család már megegyezett. Udin felesége a 18 éves Szófia lesz. A házassági szerződés aláírásával Udin még várni akar Delon visszatértéig. Delonnak meg kell vizsgálnia a lányt, hogy alkalmas-e mágus babát szülni. Azt mondják csak őbenne bízik, a többi gyógyítóban nem.

– Vajon miért nem? Milyen titok lappang itt? – gondolta szórakozottan Fini, majd a valóság keményen megütötte. Udin hamarosan el lesz jegyezve.

A belharcban az Ezüsthegyi család a volt királyt támogatta, így a harcok végén elég sok tagjukat kivégezték, de nem mindegyiket. Okos ötlet Udintól, hogy a meggyengült, de még mindig jelentős vagyonnal rendelkező ősi családból választ magának feleséget, hisz így a két család vagyonát anélkül tudja egyesíteni, hogy az Aranyhomoki család elsőbbségét bárki is megkérdőjelezné, sőt, az Ezüsthegyi család még hálás is lehet, hogy utódai visszakerülnek a királyi udvarba. Szófia pedig szép lány és nagyon jól nevelt.

Fini erre a gondolatra elszomorodott. Valahogy azt feltételezte, hogy vonzódása Udin iránt kölcsönös. Nem gondolt korábban arra, hogy ő nem elég jó parti a királyság egyik legkelendőbb agglegényének. Tudta, hogy annak idején azért sikerült elcsábítania Kartalt, mert amikor találkoztak még túl fiatalok voltak és a tapasztalan herceget könnyű volt befolyásolnia.

– Hát – gondolta hidegen – Udinnal nem ez a helyzet. Udin már felnőtt férfi, nem egy fiatal suhanc, és az arisztokrácia világába született. Olyan ember, aki tisztában van a kötelességével és a szabályokkal. Igazából nem ismert Udinnál kötelességtudóbb férfit és ez az ember nem fog szeszélyből egy, a világ szemében már nem szűz, túlkoros hajadont választani, aki szerény köznemesi családból származik. Ő egy katona, egy hős, a király egyik legközelebbi barátja, ő…. az a férfi, akit szeretsz – súgta neki egy belső hang.

Fini megállt. – Szerelem? Szereti őt? Valóban erre gondolt? – Nem volt bátorsága közelebbről megvizsgálni érzelmeit.

– Menjünk haza Kata, ma pihenjünk – mondta és elfordult attól a képtől, amit hirtelen el sem tudott viselni.

Fini a következő hetekben a lovaglásra koncentrált és gyakorlásainak idejét áttette a déli órákra. Udin akkor már ügyeket intézett, nem volt otthon és melegebb is volt, de cserébe kevesebben is voltak. Ennek ellenére sikerült új barátságokat kötnie, így mindig vidám társaságban teltek a lovagló órák és a fák alatt gyakran lehetett hallani Fini gyöngyöző kacagását.

További kellemes meglepetésben volt része, mikor Jákon, egy régi udvarlója köszönt rá az egyik nap a pályán. Évek óta nem látták egymást, utoljára aznap, mikor Roant (vagy Riát?) Ras besorozta. Fini büszkeségének eleinte jól esett a figyelme.

Pár nap múlva már nem annyira. Jákon mindig túl hosszan fogta a derekát, mikor felsegítette a nyeregbe, indokolatlanul megfogta a kezét, vagy a könyökét és elkezdett célozgatni arra, hogy amíg Roan messze van, ő szívesen a hölgy rendelkezésére áll, amikor csak szükség van rá. Fini már nem tudott őszintén mosolyogni.

Egyik nap, mikor Jákon túl közel jött azzal az ürüggyel, hogy a lány ruháján egy bogár van, melyet az ő felelőssége elűzni, hirtelen egy árnyék vetült rájuk, ami megakadályozva a tolakodó mozdulatot.

– Jákon, látom te is indulsz a versenyen – hallatszott Udin hangja. – Van kedved egy előfutamhoz? Fantom ma nagyon jó formában van és vágyik a kihívásra.

Jákon azonban nem vágyott Udin által felajánlott versenyre és arra hivatkozva, hogy mára ő végzett és még sok dolga van nagyon hamar elbúcsúzott.

Fini megkönnyebbülten mosolygott.

– Köszönöm uram, ez szinte életmentő volt.

– Szinte? – kötekedett Udin és ezen a játékos hangon Fini annyira meglepődött, hogy egy pillanatra eleresztette a ló kantárját, ami ezt jelnek vette és nekiiramodott legelni. Udin a derekánál fogva elrántotta az útból a lányt.

Mindketten lefagytak.

A férfi ujjai nem akarták elengedni Finit.

A lány szíve olyan hangosan dobogott, hogy nem is hallott mást. Udin arcát nézte. A kemény vonalakat, az összeszorított szájat, melyről valósággal sütött a vágy. Ő sem közömbös. – ismerte fel Fini.

– Fini – suttogja Udin.

Ez a hang végig simította Fini gerincét és libabőrt küldött a karjára. Felemelte a kezét és a férfi mellkasára ejtette, de ekkor egy torokköszörülés pattintja szét a buborékot, melyben ketten vannak.

Közben Kata, a szolgálólány visszahozta Smaragdot. Fini megköszöni, felül rá és lovagolni kezd. Udin követi Fantommal.

Lassan-lassan a feszültség feloldódik. Együtt töltik a délelőttből hátralévő időt beszélgetve, nevetgélve. Béke van közöttük.

A nap többi része is elrepül. Este Fini hazamegy, de még vacsora ideje alatt is mintha felhőkön lebegne, alig hallja ahogy nevelőapja és nevelőanyja elköszön, mert vendégségbe mennek ma este.

A levegő elég meleg, így Fini kinyitja lefekvéskor a szobájában az ablakot.

– Akkor megegyeztünk? Elég a fizetség? – hallja az ablaka alól egy idegen férfi hangot. Nem idegen. Jákon az. Mit kereshet a kertben? – Fini megijed és mielőtt kiabálhatna, meghallja a nevelőapja halk hangját is.

– Igen, ez rendezi egyelőre az adósságaimat. De a többi részt közvetlenül reggel kérem.

– Nem okoz gondot – válaszolja Jákon. – Sőt, ha valóban szűz, akkor a dupláját fizetem.

– Az. Ő maga mondta, hogy Kartallal nem hálták el a jegyességet. Most menj el, éjfél után gyere vissza, mikor már biztosan alszik. A cselédeket éjjelre elküldtem, a lovászok meg nem jönnek be a házba. A kulcs a lábtörlő alatt lesz.

A léptek távolodtak. Fini falfehéren áll. Őt éppen most adták el? Mégpedig az a személy, aki felnevelte? Milyen adósságai vannak a nevelőapjának? Kinek szóljon, hova bújjon?

Az ajtóhoz botorkál, megpróbálja kinyitni, de a zár nem enged. Rángatni kezdi, kiabál és ököllel üti a fát. Senki sem jön a segítségére, üres a ház.

Talán órák múlva, de Fini bereked, könnyei elfogynak. A pánik helyét a harag veszi át.

Lesz ideje felkészülni. A nők nem olyan védtelenek. Eszébe jut Ria történetei a kis Szipiről, a bátor szipolylányról. Meg fogja tudni védeni magát. A szobájában megkeresi a legyezőjét és kis tőrét. A legyezőben kemény acél van, jó pár ujjra rácsapott már vele. A tőr is éles, bár azt még soha nem használta, most a kezében van. Az ágyba ruhákat rejt, mintha feküdne ott valaki, elfújja a gyertyát, majd az ajtó mögé húzódik. Jákon ezt a látogatást nagyon meg fogja emlegetni. 

Fini most csendes és elszánt. Várakozik.

III.

            Fini az egész éjszakát ébren töltötte. A reggel anélkül jött el, hogy az ajtó kinyílt volna. Délelőtt 8 órakor a szobalány nyitja ki az ajtót morogva, – miért zárkózott be a kisasszony? – értetlenkedik Kata, de Fini kiszalad mellette, egyesest az istállóba megy, ahol felnyergel egy lovat magának és elindul a királyi palotába. Csak mikor a palotába vezető útra ér, engedi meg magának, hogy sírjon.

Kedd volt, hivatalosan a szabadnapja, de nem tudott otthon ülni és szembenézni azokkal, akik nagyon csúnyán elárulták őt.

A palotában élénk nap volt, mint mindig. Belladonna két fia és a néhai Killgram király két kisebb fia fáradhatatlanul fogócskáztak kint a kertben. Fini örömmel kergette őket, míg Belladonna királyné az árnyékban szunyókált, és az özvegy királyné beszélgetett Alean gróffal, Ria apjával. Fini nagyon kedvelte az öregembert, vele mindig kedves volt.

Ebédnél újabb vendégek érkeztek, Lira miniszterelnök asszony és néhány udvarhölgye. Eljött a napi pletykálkodás ideje is. Fini meglepődve hallgatta, hogy tegnap este micsoda csetepaté keveredett.

– Udin és az egyik kisebb nemes – mesélte Lira –, valami Jákon, azt hiszem, összeszólalkoztak és ez tettlegességbe is torkollott, aztán hogy, hogy nem Jákon elesett és alaposan beütötte a fejét, azóta sem tért magához. A család hiába kérlelte a női gyógyítókat, azok olyan árat szabtak a gyógyításért, melyet a család nem tud, vagy nem akar kifizetni.

– Ja igen – gondolta Fini kárörvendve – változatos tarifával dolgoznak, az árak egy kosár almától egy városi házig terjednek.

Majd egy értekezés következett arról, hogy a gyógyítás árát hatóságilag kéne rögzíteni, a visszaélések elkerülése végett.

Finiben csak ekkor tudatosult, hogy megmenekült. Jákon többé nem fogja zaklatni, nem kell rettegve töltenie az éjszakáit.

Délután hazaindult, még mindig félve, nem tudva, mit is mondjon mostohaszüleinek. A házban hatalmas felfordulás volt, mire odaért. A kapu előtt egy aranyos hintó állt és két szolga hordott a házba sok-sok csomagot. Mikor Fini belépett a házba, az előtérben ott állt a nevelőapja és őt nézte.

– Leányom- szólt halkan, – az ajándékokat Aranyhomoki Udin küldi. Hétvégén bejelentett látogatásra jön hozzád. Azt hiszem ez azt jelenti, hogy hivatalosan is udvarolni fog neked.

Fini meg sem tudott szólalni. A nyitott ládákban legfinomabb kelmék, egzotikus élelmiszerek voltak, sőt Fini látott egy ezüst evőeszköz készletet, még egy féldrágakövekkel kirakott kardot is.

Lassan lélegzett, mikor rájött, hogy biztonságban van. Aranyhomoki Udinnal a nevelőszülei nem fognak ujjat húzni, ő pedig ismét megbecsült tagja lett a Csergőpataki háznak.

Elérkezett a szombat délelőtt. Fini korán felkelt, hosszan készülődött, az egyik legszebb ruháját viselte, haja bonyolult fonatba volt tűzve, pár fekete lokni keretezte az arcát.

A szalont friss virágok díszítették. A ház kitett magáért. A szolgák kora reggeltől kezdve sütötték a húst és készültek a sütemények. Az asztalon mézes bor várta a férfiakat, Fini és a mostoha anyja előtt kamillatea gőzölgött.

Udin pontos volt és másodmagával érkezett. A fiatalabb férfi – Udin unokaöccse – hosszasan köszöntötte a ház urát és asszonyát. A beszélgetés eleinte általános témákról, a javuló időjárásról, a jó termésről, az új gazdasági kapcsolatokról folyt. Fél óra múlva, Udin engedélyt kért a ház urától, hogy néhány szót válthasson Finivel.

Fini és Udin átült a nagy teraszajtó elé, amelyen most a délelőtti nap betűzött, kellemes meleget varázsolva és kiemelte Fini ruháján az arany hímzéseket. Udin kinézett a kertbe és az elszáradt barackfát figyelte.

– Oh, -mesélte Fini vidáman – két éve vettük meg ezt a házat, azóta az a barackfa még nem virágzott. De elmondások alapján nagyon finom gyümölcsöt hozott fiatal korábban. Belladonna királyné megígérte nekem, hogy néhány földmágust el fog küldeni, nézzék meg a fát, hátha újra kivirágzik.

Udin bólintott, de nem szólt egy szót sem. Néhány percig csendben ültek egymás mellett. Aztán Udin megfogta Fini kezét és lassan lehúzta a kesztyűjét. Nagy tenyerébe zárta a lány karcsú ujjait. Fini mély lélegzetet vett. És ott volt. A lány pulzusa felgyorsult, bizsergő érzés futott végig a gerincén. Mintha tíz fokkal ugrott volna meg a hőmérséklet a szobában. Érzi a ruha szorítását a mellén, teste kipirultnak és érzékenynek tűnik.

– Szent ég. Ilyen érzés akarni valakit.- gondolta Fini kábultan – nem logikus, nincs szó elmék vagy szívek találkozásáról, a késztetés alapvető és primitív. Ő is érzi ezt. –

Fini Udin arcát nézi, ahogy szemei aranyszínűre változnak, szemhéja leereszkedik, mélyet lélegzik, mintha a lány parfümjét lélegezné be. Ujjai megrándulnak, mintha erővel fegyelmezné magát, nehogy illetlenül nyúljon hozzá.

Udin hirtelen felállt, oly hirtelen, hogy Fini mostoha apja is felpattant. Udin meghajolt Fini felé majd szűkszavúan elköszönt a vendéglátóktól is, sarkon fordult és távozott.

Mély csend borult a szobára. Fini fel sem mert nézni az arcokra. Egy idő után a mostoha apja kiment, míg a mostohaanyja hitetlenkedve nézte a lányt, majd dühösen sziszegett felé:

– Nem hiszem el, hogy ezt is sikerült elrontani!-

Fininek ismét könnybe lábadt a szeme, kitekintett az udvarra, ahol tekintete megakadt a barackfán, ami most tele volt rügyekkel.

IV.

Másnap reggeli után Fini a szalonban ült és figyelte az újjáéledő barackfát. Mély fásultságot érzett. Ez az érzés ritkán kerítette hatalmába, mert jókedvű, vidám természete nem bírta a szomorúságot. Ma viszont egyetlen szó visszhangzott a fejében: kudarc. Valahogy be kell ismernie, nem tudja jól olvasni a férfiakat. Az elmúlt években folyamatos csalódás érte.

Kartal, a félénk, kedves fiú könnyen irányítható volt és elpirult attól, ha Fini ránevetett. Oly hirtelen tűnt el az életéből, hogy ő észre sem vette, mikor veszítette el, pedig évekig várt reá.

Roan, aki tudtán kívül a legjobb barátja volt, ő volt az, aki minden gondolatát ismerte, de mégis titkokkal teli életet élt. Hosszú verseket irt arról, hogy örökké szeretni fogja, de az örökké nem tartott olyan sokáig, mert most úgy kerüli őt, mint a leprást.

Udin, aki olyan érzéseket keltett benne, amiket nem ismert eddig, mégis egyetlen délutáni teázás után úgy fordult ki a házból, hogy nem is nézett vissza.

Belenézett a tükörbe. Gyönyörű volt, mint mindig. Mosolygott és mosolya édes volt. Vajon mit csinál rosszul? Udin miért ment el?

Érdekes, hogy a három férfi közül Udin fájt a legjobban. – Pedig őt ismeri a legkevésbé, -gondolta – még csak nem is tudja mi a kedvenc étele, (a legtöbbször sült kacsahúst evett mézes fügével), mi a kedvenc színe (általában feketében járt) a kedvenc könyve (soha nem látta olvasni).

Fini felszegte a fejét. – Ez nem te vagy, aki itt szipog egy férfiért! Ha, ez ő veszteségük! A te sorsod akkor is az, hogy jó partit csinálj. A férjed imádni fog és sok-sok gyereket fogsz szülni, melyek mindegyike okos és gyönyörű lesz! Te leszel a legjobb és legirigyeltebb feleség egész Vulkántorokban! Ennél kevesebb szóba se jöhet! Az pedig…-

A szobalány belépett és Fini gondolatai elcsendesedtek, ahogy nézte, hogy a Kata két csomagot tesz le az asztalra, miközben fülig ér a szája.

– Aranyhomoki címerrel díszített egyenruhás küldönc hozta – mondta – és megvárja a választ.

– Választ, milyen választ? -zavarodott össze Fini, ahogy közelebb lépett. Először a nagyobb csomagot fogta a kezébe, érezte a nehéz kelme súlyát. Kibontotta és elakadt a lélegzete. Egy gyönyörű fehér ruha volt benne, sárga gyémántokkal díszítve és hosszú uszállyal. Egy menyasszonyi ruha. A legújabb divat szerint készült, Szépvölgyi termék.  Az ára.. Fini be sem mert gondolni, de biztos volt benne, hogy mostohaapja évi jövedelmét meghaladja. Fini remegő kézzel nyúlt a kisebb négyzet alakú doboz felé. Benne egy gyémántgyűrű volt és egy kis levél. Fini kihajtotta a levelet és elkezdte olvasni.

– „Fini, kedvesem.

Most biztos csodálkozol, mit is gondolok rólad, vagy játszom-e veled. Nagyon nehéz elmondanom, mit érzek. Katona vagyok, nem költő, ezért nem találtam tegnap a méltó szavakat. De ahányszor becsukom a szemem, csak téged látlak, hónapok óta. A bál óta. Fini el s tudod képzelni milyen gyönyörű voltál ott a gyertyafényben. Azóta kereslek és a nyomodba járok. Minden nap jobban akarlak és olyan dolgokat érzek, miket soha így azelőtt: reményt, csodálatot, hálát és szerelmet. Szeretlek és ez az, amit teljes szívemmel tudok. Kérlek légy a feleségem! Ha a válaszod igen, írd meg nekem most és beszélek a királlyal, elintézem az engedélyt és gondoskodok a méltó jegyajándékról is a szüleidnek. Az esküvőt a verseny után egy kora nyári napon mihamarabb megtartjuk. Egy élet vár reánk és csak veled szeretném leélni. Soha többé nem leszel egyedül. Ez lehet a legszebb szerelmi történet, drágám, csak mondj nekem igent!”

Fini könnyei patakokban hullottak a papírlapra, elmosva Udin aláírását. Nem törődött a szobalány izgatott kiabálásával, ahogy szüleit hívta, nem törődött a gyémánt gyűrűvel, ami összegyűjtötte a szobában a napfényt. Az ablakon keresztül a virágzó barackfát nézte és próbálta meghatározni azt az érzést, amit nem sokszor érzett élete során, de most minden porcikája énekelt, zengett tőle. Nevetni kezdett, mikor rájött, hogy a szó, amit keresett az a boldogság.

vége

———————————————————————————————————————–

Írói gondolatok:

Inspirációk: Ha valaki hasonlóságot fedez fel Udin levele és Taylor Swift: love story c. száma között, az nem véletlen.

Emlékeztek arra, hogy Udin mennyire leszólta Lidércet, hogy nem megfelelően udvarol Riának? Azt hiszem, azt mondta neki, hogy egy férfi nem bánik így egy nővel, akit szeret. Na, akkor gondoltam arra, hogy te vajon hogy udvarolsz helyesen? 🙂 Szívesen látnám. Hát szavakban végül nem volt erős, de helytállásban, tettekben nagyon ott volt. Remélem, ő is elégedett magával.