Író, szerkesztő, viselkedéselemző. 2011-2023-ig a Könyvmolyképző Kiadó vezető szerkesztőjeként az Aranymosás Irodalmi Válogatót koordináltam. 2023-ban megalapítottam a Tehetség Íróstúdiót, ami egy professzionális szakmai műhely, ahol írók és szerkesztők képzése, tehetséggondozása zajlik.
Évek óta foglalkozom az írók önismeretével, írás és pszichológia határterületével. Most már olvasóknak is tartok művészetterápiás foglalkozásokat és life coach beszélgetéseket. Nagyon szeretek ezzel foglalkozni.
Írói életrajz:
Gyerekkorom óta történeteket mesélek magamnak, de ezt sokáig nem kötöttem össze az író tevékenységgel. Az írók nagy bajuszú halott bácsik voltak, élő írót nem is láttam fiatalkoromban. Általánosban már regényszintű cselekményeket meséltem magamnak, és imádtam a sokféle emberi sorsot. Mellette heti öt-hat könyvet kiolvastam.
Az első hosszabb írásom 16 évesen született, egy színdarabot dobtam össze egy baráttal, majd később még egyet önállóan. Jó móka volt, és föl sem merült bennem, hogy ez valami nagy dolog. Csak párbeszédekből állt, amiket könnyű volt megírni. A magyartanárok mindig lelkesek voltak a dolgozataim kapcsán, de a négy év alatt a gimiben négy volt, így soha nem került szóba, hogy írok. A barátok verset írtak, nem prózát, a sci-fi meg teljesen idegen volt tőlük.
A Szivárgó sötétség sorozat története 19 évesen jutott eszembe, és három évig csak ezzel a világgal foglalkoztam. Ha mást találtam ki, akkor is mindig visszatértem hozzá, annyira érdekes volt. Így aztán megpróbáltam leírni, de szörnyű lett. Semmilyen írói képzés, semmilyen műhely nem volt körülöttem, hanem éveken át egyedül szenvedtem vele.
Végül 2003-ban megszületett a Scar. Az akkori variáns dupla ilyen hosszú volt, és egyszerre éreztem azt, hogy jó és azt, hogy rossz.
Ekkor már volt internet és rendesebb weboldalak is, ahol lehetett érni más közösségeket. 2004-ben, 29 évesen csatlakoztam egy írókörhöz, és megismerkedtem az első külföldi kreatív írás anyagokkal. Innét kezdve egyszerűen szívtam magamba mindent, íróként lecsiszolódott a stílusom. És azonnal szerkeszteni is kezdtem, persze először csak amatőr szinten. (Az írók tehetséggondozása azért a szívügyem, mert én magam borzalmasan izolálva indultam.)
2005-ben első lettem az Új Akropolisz Filozófiai Társulat novellapályázatán, és rögtön százezer Ft fődíjat kaptam.
Kép
Nagyon meglepődtem és azt gondoltam, ez valami véletlen. Így aztán 2006-ban hat pályázatra írtam, és mind vagy magas pénzdíjas volt, vagy komolyabb kiadói hely, ki akartam próbálni, hogy mennyire jól írok. Ötön helyezést értem el.
Akkortájt regényíró művébe csak akkor néztek bele, ha volt már sok novellamegjelenése, vagy valami díja, így aktívan novellázni kezdtem. A novella évekig idegen forma volt a számomra. Hogy lehet valamit nem háromszáz oldalban elmesélni? De azért szívósan írtam, és meg is jelentek az írásaim különböző újságokban, pl. a Galaktikában is.
2008-ban megírtam a Calderont, mert a Scar kötettel elsőnek azzal hajtottak el, hogy egy sorozat eleje, pláne vallási sci-fi esélytelen a megjelenésre. Így megszületett a humorosabb Calderon. Azért a Scart is átírtam, hogy rövidebb, feszesebb legyen.
Hamar kiderült, a Calderon sem esélyes sehol. Ugyanis soha egyik regényembe sem olvastak bele a kiadókban. A sci-fi teljesen férfijátszótér volt, és nagyon erős üvegplafonnal. Előfordult, hogy nyíltan szemembe mondták, az a gond, hogy nő vagyok. (Ebből az élményből ered, hogy később az Aranymosáson a kezdő íróknak az etikus, mindenki részére egyenlő szűrési rendszert kidolgoztam. Mai napig fellépek a belterjesség, szexizmus és minden ilyen ellen.)
Az üvegplafont én sem tudtam áttörni, csak otthagyni. Végül nem sff közegben, hanem más kiadónál, a jóval nagyobb Könyvmolyképzőnél jelent meg az első regényem, ami életem legjobb döntése volt.
2012-ben, 37 éves koromban kijött a Calderon, avagy hullajelölt kerestetik, majd 2013-ban a Scar, és a Calderon folytatása. Innét kezdve berobbant az írói karrierem, és a könyveim a legolvasottabb hazai sff közé tartozik, hála az olvasóknak.
Szeretem a pozitív történeteket, humoros pillanatokat, és a kemény világokban is szenvedélyesen és etikusan küzdő szereplőket.
Az író úton az első könyvek után a következő kihívásom az volt a magam számára, hogy különböző korcsoportoknak képes legyek írni, vagyis a felnőttek mellett megtaláljam a hangot a fiatalokkal (Apa, randizhatok egy lovaggal?), majd a kisiskolásokkal is (Segítség, támadnak a betűk!). A későbbi kihívásom az volt, hogy E/3-as íróként megtanuljam stabilan kezelni az E/1-et, és nemcsak novellák (Esővágy), hanem regények terén is, illetve, hogy sci-fi íróként megtanuljak romantikus fantasyt írni (Vágymágusok), ami azért elég kemény eszköztárváltásnak számít.
Nagyon élvezem az írást, a kísérletezést, az új világok teremtését, és azt hiszem, ezt megérzik az olvasók is.